ÜDVÖZLÖM A HONLAPOMON!

Pszichológusi munkám során arra törekszem, hogy a kapcsolat, a kapcsolódás gyógyító erején

keresztül segítőként támogassam klienseim fejlődését.

Szemléletemet meghatározza az analitikus gondolkodás, ugyanakkor rövidebb közös munka esetén szívesen dolgozom kognitív terápiás elemekkel, és használom a relaxációt.

Az addiktológiai problémák kezelése és a személyiségzavarok terápiája szívemhez közel álló területek. Emellett hangulatzavarral (pl.depresszió) szorongásos és pánik tünetekkel is fordulhat hozzám, valamint gyászfeldolgozásban és egyéb krízisekben is tudok szakmai segítséget nyújtani.

Folyamatosan képzem magam, következő célom a pszichoterapeuta szakvizsga megszerzése. Szakmai életutamról részletesebb információkat is talál a honlapomon, a “Szakmai életút” menüpontban.

Ars poetica

“...valahol az orvos és a pap között, valahol van egy kategória, egy szerep, amire sokszor szükségük van az embereknek. Azt hiszem az élet jóságát akarom képviselni, a reményt, a szeretetet. A bizonyítékot, hogy léteznek. Hogy van ilyen még a világban.”

Naplóbejegyzés 2009.01.26. Hétfő  

A fenti bejegyzést negyedéves pszichológus hallgatóként írtam a naplómba, a téli vizsgaidőszak

végén. Mondhatni pszichológussá válás/ pszichológus identitás válságba keveredtem, a sok

tankönyvekben olvasott betegség és diagnózis hallatán. Valóban ez a fontos? Hogy címkézzünk? Ezzel nem igazán tudtam azonosulni. A megnyugtató, biztonságos tér biztosításában, a megtartó

kapcsolatban végezhető önismereti munkában hiszek. Azóta, ahogy mondani szokták sok víz lefolyt a Dunán. A lényeg mit sem változott, az alap motivációk adottak, a kép mégis sokat árnyalódott. Az elméletek, a módszerek ajtókat nyitottak meg, olyan világokba adtak betekintést, amikre addig nem volt rálátásom. A tudás megszerzésével és alkalmazásával elkezdtem megtapasztalni, hogy mit jelent az élethosszig tartó tanulás, fejlődés. Hogy hogyan hántsunk le magunkról újra és újra egy-egy réteget, közelebb kerülve valódi önmagunkhoz. A büntetés-végrehajtásban pszichológusként eltöltött idő alatt megélt szakmai és egyéni kihívások a keretek megtartó ereje mellett felhívták a figyelmemet az alázatra is. Szakmai alázatra: a páciensek, tanárok, kollégák és a szakmai tudás felé, valamint az alázatra és hálára kapcsolataim és saját magam felé.

Mindannyian úton vagyunk, ezen az úton szeretnék támogató kísérőként pácienseim mellé szegődni.